|
2013. október 27.
Ezzel a bejegyzéssel kicsit átalakítom a naplót, hogy így
esetleg könnyebben kereshetővé váljon a tartalom, ne csak amolyan lineáris
irásfolyam legyen.
Tán már korábban megfogalmazódott, hogy kialakult egy igény a
minőségi vasútmodellező turizmus jegyében. Ahol is az a cél, hogy jól
érezzük magunkat, miközben ellátogatunk egy-egy modellezési szempontból
frekventált eseményre, vagy helyre. Vagy fogalmazhatjuk fordítva is.:-)
Egyszóval ne azt kelljen néznünk, hogy milyen messze találunk
egy olcsó motelt az úticélunkhoz, viszont a kiválasztott szálláshely mégse
legyen csillagászati árképzésű. Putz Attila barátomnak köszönhetően ez az
utazási módszer kezd beválni és meglehetősen gazdaságosan tud kialakulni
egy-egy modell beszerző túra. No és ebben rendkívül jó partner Dénes és
Gyula barátunk is.
De nézzük a drezdai turnét!
Ha már oda mentünk, akkor indulás jó korán, pontosan hajnali
négykor. Mire összeállt a csapat a hatszemélyes Voyager-be, addigra lett is
öt óra, de Lajos kollégám nyomta a pedált rendesen. Tudni illik, az utazás
egyik apropója az építészeti műsorunkhoz forgatandó Frauenkirche
meglátogatása volt. Így a kellemest a hasznossal elv mentén röpke 7 és fél
óra alatt oda is értünk. No nem Drezdába, hanem a 32 km-re fekvő, örök
zarándokhelyre, Sebnitzbe, a Tillig gyár központjába.
Egy sima, egyszerű hétköznap a gyárban. Semmi nyílt nap,
semmi lufi, meg sátrak. No meg még árvíz se! A kis csapat mégis ott pózol a
jól ismert mozdonyka és a híd előtt. De tessen nézni a kezeket! Igen, a
Modellbahnshop Sebnitz és a gyári kisbolt szatyrai, meg pőre dobozok. Hogy
is van ez kérem? Nos úgy, hogy pont azért vágtunk neki idejekorán az útnak,
hogy biztonsággal elérjük a nyitva tartást. Persze ettől sem féltünk, mert a
júniusi nyílt napon hat után érkezve még jó egy órát matattunk a boltban és
a kedves hölgy mégis megvárt minket, sőt Uwe Hoffmann úr is lejött
kasszázni. Most viszont délben voltunk ott, tulajdonképpen egy lélek sem
volt a két boltban. A Mobashop Sebnitz kellemesen szeplős és vadítóan vörös
hajú üdvöskéje nem unatkozott, amikor ez a négy, mindenre kiéhezett, keleti
hun beáramlott a hétköznapok során csupán csak a webshop rendelésekből
tengődő szaküzletbe. Helyesen feszülő cicanadrágjában fáradhatatlanul hordta
elénk a megkívánt modelleket, úgy mint egyszeri kiadású kocsikészletet, csak
ott kapható Skodákat, Zastavákat és még ki tudja mit, amit e gyűjtői csapat
megkívánt. Ne tessen rosszra gondolni!
Hogy ki, mit kapott, ott, még a drezdai nagy menetelés előtt,
azt majd megosztja az ismert felületeken, én csak a kis pirosakat mutatom
meg itt:
Nekem ők (is) kellettek és talán így olcsóbb volt, hogy ott a
boltban vettem meg. A többiről majd később.
Sőt még egy rövid időre fel is mehettem a gyár irodáiba, ahol
váltottam pár szót a már régről ismert kollégákkal. Bevallom, ez számomra
nagy élmény volt, hogy igazi, dolgos hétköznap jelen lehettem ott, ahol
mindaz készül, ami a hobbink alapja, tárgya.
A nap további részében átrohantunk Drezdába, elfoglaltuk a
szállásunkat, néhai Paul Poetzsch (ejtsd: pöcs) házában. Attila szerezte.
Kb. 200 méterre van a börzétől...
Drezda azon negyedében áll, amit nem ért a szövetséges
bombázás 45-ben. Helyes, csendes kis kertváros, közel a beveztő pályához és
negyed órára a főpályaudvartól.
A kapun kint áll az ismert festőművész neve.
Belépve ez a hangulat fogad.
Igazi, recsegős tölgyfa lépcsők és nyikorgó ajtók.
A falon mindenhol a művész képei és rend, tisztaság. Ez kérem
Németország.
Ezen a szinten sima kétágyas szobák vannak, fent meg egy
nászutas lakosztály, panoráma ablakkal. Nem rossz ugye, a minőségi
vasútmodell turizmushoz?:-)
Nekünk, Attilával ez a szoba jutott.
Miután jól belaktuk a hatszobás hotel három szobáját, rövid
rekreáció után nekivágtunk az 520 ezres Drezdának. Gyula térképpel,
itinerrel és boltjegyzékkel érkezett. Rövid útvonaltervezés után elsőként a
közeli Conrad nagyáruházba mentünk el, megnézni, mi a helyzet modellfronton.
Csak rendelésre, fogadott a válasz, így ki sem próbálhattuk, hogy ott vajon
működik-e a klubkedvezményünk.:-)
Következő üzlet a bazi nagy SpieleMax volt, ahol kanalakkal
szedegettük össze az állunkat. Akadtak is köztünk páran, akik itt is
megdolgoztatták az eladófiút, no meg a kártya terminált.
Ezután előkerült Gyula térképe és belőttük célnak a
legtávolabbi boltot, a Modellbahn Dresden-t.
Loholtunk, rohantunk, a GPS 17:40-es érkezést prognosztizált,
így aggodalomra nem volt ok. Vagy mégis...
Ez a kép fogadott:
Az üzlet aznap zárva. Péntek volt. Bíztunk benne, hogy a
papír nem napok óta lóg ott a "ma zárva" felirattal. Sebaj, szombaton is van
nap. Dénes megjegyzi, hogy "érzem, ez a bolt jó lesz..."
Elmúlt 18 óra, langsam spazieren, vissza a villamoshoz, majd
a belvárosnak.
Még egy kis héderelés ismét a SpieleMax-ban (nyolcig nyitva),
majd egy sör az egyik műintézményben, illetve húsételes vacsora a
kolbászosnál.
Kilépőnek egy kis cseresznye likör a sarki Mueller's
kávézóban, ahol azért egy lapított túrógombóc is befigyelt a vörös Bock Bier
mellett.
Már Dénes se a viccen röhög...
A jól eső fürdés, a német Voice megtekintése és a kiadós
alvás után indult a szombati program. Kilencre már bolthoz kell érni, így
reggeli pontban nyolckor.
Íme:
Terülj asztal nem kispályásoknak. Ebédig egy szót sem! Hát
meg is telt a bendő.
A nap a következők szerint telt el:
Kilenctől nagyjából délig boltséta. Az előző napiak mellett
további háromra volt lehetőség térben és időben. A Modellbau Peter lenne az
egyik, amit ki kell emelni. Kimagasló minőségű használt kínálat, vitrinből,
makulátlanul, kb. 4-6 eurós áron a vagonok. Bttb-ről beszélek. Nem állhattuk
meg, hogy ne vegyünk párat, tulajdonképpen átfestési szándékkal. Annyira
korrekt volt az üzlet, hogy még alkudni sem jutott eszünkbe. A tulaj egyből
ütötte be a gépbe a tételeket, így elfogadtuk, hogy ebben az országban rend
van. És ez így is van jól. Attila a szokásos hűtőkocsijait vadászta
meglepően sikeresen.
A további üzletekben már nem termett ennyi babér. Azért
itt-ott befigyelt ez-az, de főleg azért, mert ott volt, ellenben a hazai
lehetőségekkel.
Az előző napi fiaskó helyszínén, a Modellbahn Dresden-nél
zártuk a túrát. Egy igazi webshop átadóhely, különösebb készlet nélkül.
Azért egy Polák lombszórót sikerült vennem.:-) Dénesnek nem jött be a
megérzése.
Dél körül kettéváltunk, mert nekem kellett lőnöm pár képet a
nap felől a belváros irányába.
És ehhez az ottani hatossal kellett körbevillamosozni a
várost. Nem volt hiába való, mert ugyan a nap már arrébb mászott, mégis
lettek jó képeim. No meg azért is, mert épp e híd mellett volt a szombati
bolhapiac.:-)
Csodás idő volt, no meg volt időm, ezért lementem. Hát kérem,
ez
maga a paradicsom. Dobozúj Bttb modellek már 3 eurótól! Egy bolhapiacon!
Egyszer láttam itthon az Ecserin TT-s modellt, mintha a homokozóból húzták
volna elő és be is volt árazva rendesen. Ott viszont rendben volt a portéka
is, meg az ára is. Pár darab velem tartott.
Ja és vettem a páromnak egy petróleum lámpát, egy igazi,
echte NDK-s BAT lámpást. Amit aztán egész nap hurcoltam magammal a további
programokra.:-)
Mert hogy a következő napairendi pont a forgatás volt a
Frauenkirche előtt és benne.
Ki ne ismerné a templom történetét, főként a 12 évig tartó
újjáépítését. Aki nem, az majd nézze meg a műsorunkban!:-)
Be is mentünk az egy órásra zsugorodott nyitva tartási
időben. Ebben a tömegben zsúfolódtunk, miközben a kezemben ott volt a
lámpás...
Megcsináltuk a felvételeket, majd a koraesti programon
töprengtünk. Közben azért egyéb látványosság is beúszott a látóterünkbe:
Öreg Porsche, csak úgy.
Majd ismét egy rövid látogatás a SM szaküzletbe, ahol már
Hosszú Lajos és Pufi barátunk fizimiskája is szinesítette a látnivalókat.:-)
A nap további részében levezető sörözést és egy kiadós
vacsorát tartottunk az előző napi Mueller's-ben. Aznap autómárkák
fesztiválja volt, így mindenféle Trabant, Volkswagen, Mercedes schnitzelek
közül válogathattunk. A Trabi rántotthús, a maga 6,01 eurós áráért amolyan
rántottpárizsi volt, de a jóféléből. A sőr levitte.
A kicsit megfáradt, de diadalittas csapat nagyobbik része.
Az este további része a napi beszerzések átnézésével, kiadós
fürdéssel, majd jóleső alvással telt.
A reggeli fél kilenckor, ugyanott, ugyanúgy.
A terv az volt, hogy a nagy roham előtt érkezzünk a tízkor
nyitó börzére. Mivel 200 méter séta választott el a csarnoktól, így
voltaképpen pólóban és dagadó lelkesedéssel lépdeltünk át a helyszínre.
Természetesen honfitársunkkal is találkoztunk a bejáratnál,
aki a hazai licitálós oldal tisztességesebbik részét képviselte.
De nézzük is, hogy milyen egy ilyen drezdai börze!
A beugró 3 euró. De ne a Rozsnyai utca antik báját keressük e
belépti díjért cserébe!
Hanem ezt a rendet, szervezettséget, áttekinthetőséget és
választékot. Ez a kisebbik terem.
Ez meg a nagyobbik. A TT-s arány olyan 30%-osnak mondható,
ami igen szép.
Sok szakértő öreg és fiatal, na meg széles választék. Viszont
az árak magasak. Nem csoda, hiszen a bolti árak is az egekbe szöknek, így
mozog velük a másodpiac. Már kifutott modellek szép számmal, sőt megannyi
kisszériás, réz, meg egyéb modell. Kovács Lajos úr is jelen volt a pirnai
LaKo modell képviselője. Az általa készített BR55-ös, a maga 650 eurós
árával nem is rebbenti meg a hozzáértő gyűjtő szemét.
A másik asztalnál egy kisöreg 60 euróért kínálja a
kisszésirás K.Sä.St.Eb. kocsikat, de még fel sem ocsúdtam az összegtől az
egyik kinti asztalnál, hasonló kocsik 135-öt kóstáltak.
Néhány kínálat igen széles volt, sőt akadtak ritkaságok is
bőséggel. Volt olyan is, aki a SpieleMax-ban kapható 145 eurós szettet itt
200 fölött kínálta, hátha alapon. De a jóárasított Heris készletek is a
gyári UVP áron voltak kirakva. Sok babér nem termett, viszont megállapítást
nyert, hogy ez a minőségi börzézés. Halkan jegyzem meg, hogy ha közel ezen
az árszinten működne a hazai használtpiac, akkor minden bizonnyal lenne
megbecsültsége mind a vasútmodelleknek, mind pedig a velük foglalkozó
kereskedőknek is.
Összegzek.
Jó volt. Nagyon jó volt.
Rendben hazaértünk, mindenki elérte a célját és megszületett
a legjobb mondás, ami természetesen Dénes szájából hangzott el, amikor
felesége feltette az ilyenkor kötelező kérdést: "nem az a lényeg, hogy
mennyit költöttem, hanem hogy mennyit spóroltam..."
Na kérem ez a lényege a minőségi vasútmodell turizmusnak.
Persze lesütött szemmel kérem a nagyérdeműt, hogy ne tartson
pökhendi, beképzelt pasasoknak minket! Itt mindenki a lehetőségeihez mérten
áldoz a hobbijának és természetes, hogy mindenkinél elsőbbséget élvez a
család. Az ilyen kirándulások tulajdonképpen tanulmányi utak. Nem elvakultan
modellezünk egy kicsit, de emellett tájat, városokat látunk, belesünk más
országok kultúrájába.
Aki teheti, szánjon időt és némi költeni valót egy-egy ilyen
útra, mert mindenképp szélesíti a világképet és rengeteg barátságot szül.
|
