Kapcsolat: tothg@citysound.hu  

MasTTertape Blog

Ha valaki belevágna... Mi a helyzet a TT méretű kezdőkészeletek terén?

előző bejegyzés                                                                                                                                                                                                 következő bejegyzés

            FŐOLDAL | GŐZMOZDONYOK | DÍZELMOZDONYOK | VILLANYMOZDONYOK | SZEMÉLYKOCSIK | TEHERKOCSIK


2016. március 24.

Ezt a cikket akkor kezdtem el írni, amikor az egyik TT-vel foglalkozó fórumon felvetődött a legújabb, digitális, magyar témájú készlet létjogosultsága. Igen, és ezzel már el is lőttem jelen írás egyik legfontosabb tartalmi részét, hogy van csúcskategóriás, digitális kezdőkészlet, kimondottan a magyar modellezőknek is. De ne rohanjunk előre ennyire! Miközben az április-májusi Indóház hasábjaira is összeállítottam az ismertetőt, akkor körvonalazódott bennem, hogy érdemes lenne végigfutni a TT méretű készletek, elmúlt 50-60 éves történelmén. Úgyhogy ebbe most belevágok, vigyázat, hosszú anyag következik!

 

Tehát kialakulni látszott egy kisebb vita, hogy miért is van szükség egy méregdrága készletre ott, ahol az alapvető utánpótlás kérdése is kétséges. Nos ebben van némi igazság, bár a valós kép feltárásához kicsit jobban bele kell mélyülni a közelmúlt és a jelen adta piaci lehetőségekbe. Az alapvető kérdés adott, ami sokszor felmerült már vasútmodellezős körökben: merre tart a hobbink??? 2015-ben, a nürnbergi játékkiállítás után videó összeállításban taglaltuk az iparág jelenét és jövőjét, miközben azzal szembesülünk, hogy az árak dinamikusan kúsznak az egek felé. A gyűjtők és terepasztal építők átlagéletkora is növekszik, az utánpótlás kérdése egyre égetőbb. Nagyon hasznos gondolatok születtek pl. Lezlinilzen barátom honlapján is a témában. A gyártók pedig vegyes érdeklődéssel kezelik ezt a kérdést. Holott az ő létük is erősen függ ettől. Mindenki a maga módján igyekszik megszólítani a legfiatalabbakat. Ne feledjük, ebben a kérdésben még méretarányfüggetlenek vagyunk, hiszen ebben a fázisban teljesen mindegy, hogy milyen mozdony füstje csap meg (Moldova után szabadon...).

Szóval az eszköz adott, kell egy jó kezdőkészlet az ifjúságnak. Nyilván a H0 abból a szempontból ideális, hogy a gyerek biztos kézzel meg tudja fogni, lehet rajta olyan részletezést hozni, ami bírja az óvatlan kezeket, netán "kompatibilisebb" lehet egy-egy Matchbox-szal, vagy más játékautókkal. A TT méret csupán 30%-kal kisebb, ennek köszönhetően jobban elfér egy átlagos lakásban, szobában, viszont még értékelhető a méretezésből adódó modellezés. Itt kell megjegyezni, hogy ma már TT-ben is minden megvalósítható, tehát felesleges tőle tartani, a korábbi beidegződéskre hivatkozva. És ugye ott a harmadik legelterjettebb méret, az N-es, ami azért itthon nem nyert akkora teret, ergo a kezdőkészletek terén sem válogathatunk olyan nagyon.

De mivel ez egy TT-s mérettel foglalkozó oldal, ezért most inkább a középméret lehetőségeire fókuszálnék és megpróbálom felgöngyölíteni a témát. A sokat tapasztalt fórumtárs legnagyobb problémája abból fakadt, hogy "Pistike anyukája" megveszi-e a 150 ezres kezdőkészletet, miközben csak 30 ezret szánna rá nagy szitkozódások közepette. Mert hogy ezért a pénzért simán megvehet egy tabletet, azzal letudja a gyerek nyavajgását. De hol marad a kreatívitás fejlesztése, hol marad a műszaki érzék netán kibontakoztatása és így tovább. Tehát a véleményalkotás lényege ez esetben az volt, hogy a gyártó miért nem az olcsóbb és magyar témájú kezdőkészleti kínálatot erősíti. Ez annyiban indíthat vitát, hogy fontos-e a kezdőnek a magyar identitás, vagy csak az a lényeg, hogy valami szaladjon körbe a karácsonyfa alatt. Ezt borzasztó nehéz eldönteni akkor már, amikor az ember, a modellező, a gyűjtő jelentősen beleásta magát a magyar témába. Maradjunk most annyiban, hogy a kezdőnek szinte mindegy, hogy milyen vasúttársaság valós, vagy képzeletbeli modellje fut az első körpályán. Ennek gondolatiságában haladjunk végig az elérhető, TT méretű kezdőkészleteken!

 

De elébb egy kis történelem.

 

 

A kezdőkészletezés már a korai időkből jelen volt a méretünkben. Egyszerű kismozdony, pár kocsi, egy alapkör és valamilyen vezérlő. A TT-ben elkötelezett Zeuke, majd BTTB elég sok ilyen készlettel jelentkezett anno. Már az 1959-60-as katalógusban is találkozhattak az akkoriak ilyen figyelemfelkeltő grafikákkal. Kezdő időkben ezek az összeállítások teljesértékű modellekből álltak. Ez azt jelenti, hogy a katalógusban is megtalálható mozdonyból és kocsikból rakták össze a gyárban, mellécsomagolva egy kör-, vagy oválpályányi sínanyagot. Nem minden esetben adtak vezérlő trafót.

 

 

A következő modellévben, 1961-ben több válogatás is bekerült az egyre vastagodó katalógusba, így a kismozdonyos vonatok mellett a hosszabb, személykocsis szettekből is tudott válogatni a vásárló.

 

 

Akkoriban az egész játékiparba bele volt kódolva jó néhány politikai, társadalmi üzenet is. Ezekre manapság már nem is fogékonyak az új nemzedékek, ezért is vannak sokkal nehezebb helyzetben a gyártók. Addig volt jó, míg a "dolgozó" lekötötötte magát és kis családját a játék izgalmaival, mert nem agyalt egyéb, a rendszer mibenlétét fejtegető gondolatokon. A vasút a német emberekben is rendkívül markánsan jelen volt, ezért a vasútmodellezés játék szintű terjesztése politikailag is támogatott tényező volt. Mondjuk itt jön a képbe a fricska, hogy a szőke hölgy kezében látható készlet nyugatnémet V200-asa miért is szerepelhet egy NDK-s játékgyártó készletében... De erről már esett szó jó régen a mozdonyt bemutató írásomban.

 

Szóval akkoriban lehetett foglalkozni az utódlás kérdésével, sőt mint ahogy kint is, itthon is léteztek MHSZ modellező klubok, ahol elkezdhették a kisebbek modellezésre való nevelését. Majd később "szakosodhattak" és választhatták a vasútmodellezést, akár egy MAVOE szintű gyűjtőszervezetbe tömörülve. Az persze a mai kor hozadéka, hogy ez utóbbi egyesület mennyire is tartja fontosnak az utánpótlás kinevelését... De ez egy másik témakör.

 

Aztán az 1969-es modellév után kis csend következett. A Zeuke & Wegwerth öröksége, mint "maszek" háziipari szövetkezet ekkorra már szertefoszlott és a vasútmodell gyártó cégnek be kellett integrálódnia az NDK állami vállalati rendszerébe. Ekkor jött létre ugyanis a VEB Berliner TT Bahnen, innen kezdve már kizárólagos állami irányítással és a tervgazdálkodáshoz történő idomulással. A célok maradtak, viszont bekerült a képbe egyfajta gazdaságossági faktor is, így születhettek meg az ún. Start készletek.

 

 

Az 1972-es nagy katalógusban szerepelt először ez a két kis kezdőkészlet, melyek a magyar nyelvű ismertetés szerint is "nagyon olcsó kezdőkészletként" lettek jellemezve. És valóban azok is, hiszen ezek már csak startos mozdonyok és "butított" kocsik. Mit is jelent ez? A piros, Szergejre hajazó mozdony egy kéttengelyes alvázon fut, holott látszik a forgóváz imitáció. Ennek megfelelően rövidebb is. Ugyanezt az alvázat kapta később az LVT motorkocsi is, illetve a francia villanymozdonyt imitáló, hasonló kezdőkészletes vonógép. Érdekes módon manapság ez a Szergej utánzat élvez nagy közkedveltséget, sokkal kevesebb található a használt piacon, ezért az ára is meglepően magasan jár. A kis gőzös az akkor már évek óta kínálatban szereplő BR92-es egyszerűsített, kéttengelyes változata, ráadásul max. 9V-os üzemre tervezve. Tehát itt már választhatott a vásárló, hogy hálózatról üzemeltethető tarfóval, vagy két lapos elemmel meghajtható vezérlővel irányítsa a készlet vonatát. A kocsikról csak annyi szót ejtsünk, hogy nyomat, felirat nem volt rajtuk, általában anyagában festett műanyag alkatrészekből készültek, még ablakfóliát sem kaptak. Az akkori fizetésekhez és teljes értékű modellekhez képest valóban olcsók voltak. Átlagosan egy jó mozdony árából meg lehetett kapni egy ilyen Start szettet.

 

 

További érdekessége a '72-es nagy katalógusnak, hogy ebben szerepelt először magyar kezdőkészlet. Ami ebben az összeállításban teljesértékű összetevőkből állt. A jól ismert 001-es Nohab, a sosemvolt Gjm-nek titulált TTnh hűtőkocsi, az ugyancsak megkérdőjelezhető olajtartály és egy valós alapokon nyugvó fedett teherkocsi alkotta a készletet. Az okok egyszerűek, ezek a formák voltak akkor kínálatban, erre festették a nemzeti megfelelőt. A valósághoz messziről hasonlító modellekkel sok gyerek játszhatott, bár meglepő módon itthon, alig volt kapható. Nem volt lényeg a pontos megfelelés, viszont fontos volt, hogy a KGST tagországok is megkapják a saját vasútjukat.

 

 

1976-ot írunk, amikorra már bejáratódott a BTTB kezdőszegmense és kialakult a kategória modulszerűen fejleszthető termékvonala. A trafóval kiszerelt kezdőkészlet mellé további csomagokat vásárlohattunk, így izgalmas irányba bővítve az egyhangú kezdőkört. Váltókat és pályakiegészítőket kaphattunk külön dobozokba csomagolva. A későbbiekben láthajuk majd, hogy ez az elgondolás csak meglehetősen hosszú idő után tért vissza a méretben.

 

A '80-as évekre talán egy kicsit eltolódni látszik a hangsúly. A méret megvetette a lábát a keleti piacokon, kialakulni látszik egy megbízható fejlesztési rendszer, egyer több jó és játszható modell kerül az üzletek polcára. Ne feledjük, még mindig a TT méretről beszélünk és csak egyetlen gyártó tevékenykedik a "piacon". Tehát a BTTB ekkor egy kicsit a minőségibb modellezésre helyezi a hangsúlyt, így lehetséges, hogy a katalógusokból és újdonságlapokból kiszorulnak a korábbi, egyszerűsített kezdőkészletek és egyre több, teljesértékű modellből összeállított "ajándékcsomag" keresi az új tulajdonosát.

 

 

Vélhetően ebben benne volt egy amolyan piaci igény is, hisz hobbyvá érett a vasútmodellezés, tehát autentikus(abb) vonatokra vágytak a gyűjtők. Ennél a pontnál egy kicsit el is válik egymástól a kezdőkészlet és az ajándékcsomag fogalma. Ez utóbbit erősíti pl. az 1982-es újdonságlap, ahol csakis komolyabb összeállításokat láthatunk. Ekkortól jelentek meg a vegyesvonati készletek is, ahol egy mozdony mellé személy- és teherkocsikat is kaptunk.

 

  

 

Az 1984-es tematikus flyer, azaz termékismertető szórólap ismét egy újabb dimenziót nyit a készletben gondolkodóknak. Nagyjából ekkorra datálható a "butítottabb" készletes járművek visszatérése, történetesen a milliós példányszámban gyártott BR221-es formájában. Az eredetileg két hajtott forgóvázzal épített modellmozdony ebben az esetben csupán egyoldali hajtást kapott, a tamponozás, feliratozás minimalizált lett. A két, eredendően négytengelyes Reko kocsi is egyszerűsített formában jelent meg. Majd' tíz éve így írtam erről a mozdonyról. A dolog érdekessége, hogy ez a piros-bézs, IC vonat csak a berlini tévétorony aljában található ajándékboltban volt kapható. Az első képen látható 1924-es cikkszámú készlet barna szerelvénye pedig a ritkasága miatt érdekes. Ez egy külön történet lehet, hogy már a Zeuke időkben készültek olyan készletek, melyek soha nem jelentek meg a katalógusban, talán export set-nek voltak titulálva és bizonyos országok piacára szánták őket. Ezek pontos körülményeinek felkutatása már egyre nehezebb, de talán egyszer ebből is születhet egy összefoglaló. Az biztos, hogy az ilyen ritkább szerelvények óriási értéket képviselnek a használt piacon, még attól is függetlenül, hogy "butított" kezdőkészlet, vagy teljesértékű modell volt-e.

A flyer második beillesztett lapján a végeredményhez vezető utat látjuk. A ma már retró hangulatú terepszőnyeg és a pályaelemek válogatása segítségével jól használható lakásterepasztalt építhetünk. A korábbi szlogen szerint egy kinyitható asztalon is megépíthető családi szórakoztatás volt a cél, amit viszonylag kevés beruházással elérhetett egy szorgalmasan dolgozó család.

 

És ezzel a választékkal szépen ki is húzta a vállalat a végnapokig. Persze az itt illusztrált példákon kívül megannyi más kezdőkészleti lehetőség is adódott, melyek ilyen-olyan okokból vagy nem kerültek bele a még ma is elérhető katalógus gyűjteménybe, vagy egyszerűen el sem jutottak a Triál által felügyelt, magyar piacra. Sőt - merem megkockáztatni , még a német vásárló sem igazán találkozhatott vele. 1985 után nem is jelent meg kezdőkészlet a katalógusokban, aminek két oka is lehetett. Vagy már ismert volt eléggé a belépő szint, vagy pedig az addig legyártott készletek kifuttatásáig nem terveztek újabb festési, vagy forma variációkat. Nem tudni, hogy milyen lenyomata volt az utolsó fél évtizedben lezajló politikai változásoknak a szocialista nagyvállalati tervgazdálkodásban, de tény, hogy míg a szériamodellek terén apróbb fejlesztések tettenérhetők voltak, a készlet szortiment nem mutatta meg magát.

 

Egészen így volt ez a nagy váltásig, amiután 1992-ig nem sokat hallhattunk a berlini vállalatról. A rendszerváltás utáni, első komolyabb katalógus a Carlo Parisel által fémjelzett időszakkal jelent meg. Az új menedzsment szakított a szocialista vállalati formával és nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis megpróbálkozott az amerikai piacra történő nyitással.

 

 

A korábbi szokástól eltérően ekkor már angol nyelvű kiadvány is napvilágot látott, hiszen Parisel úr nagyon szeretett volna Amerikában is teret nyerni. Ott, ahol főleg az N-es és a H0-ás méret hóditott, pedig eredendően a TT (Table Top) onnan származik. Aztán bele is tört a bicskája, ezekből a nagyívű tervekből nem lett semi, hacsak a szép, fehér dobozos, új tipográfiával kialakított, letisztult arculat. No meg azért jó pár újabb festési variáció és kevéske komolyabb fejlesztés.

A beillesztett, 1992-es katalógus készletes lapja már ezzel az új arculattal mutatja be a főleg amerikai piacra szánt kezdőkészleteket. Kicsit megtévesztő lehet, hogy az 1-es számmal jelőt Spreewaldbahn készlet valójában H0 keskeny nyomtávú, tehát csak annyi a kapcsolata a mi méretünkhöz, hogy TT-s sínen fut. A BR92-es gőzös mögötti tehervonati összeállítás mellett a nagy T alakú dobozban még találhattunk egy LVT-s motorkocsi párost is, meg síneket. A nagyon szép, DRG-s festésű BR86-os azota is a gyűjtők kedvence, mint ahogy a legendás Karwendel set is, amiből ezután sem adtak ki ilyen szép összeállítást (külön minden összetevője megvásárolható volt, de így egyben nem).

 

 

Ez a kép és felhozatal zárta az újra privatizált korszak Zeuke-Berliner TT Bahnen időszakot 1993-ban. Gyűjtői szemszögből nézve pl. a kék Hallo Europa készlet teljességgel elérhetetlen, talán el sem készült annak idején...

 

Majd elkövetkezett a Tillig korszak. A történetet már sokan ismerhetik, ekkor volt ugyanis, hogy a pariseli sikertelenség után az öreg Zeuke úr már nem tudott/akart mit kezdeni a céggel és megjelent egy új szereplő, bizonyos Hans Jürgen Tillig úr, aki szépen felvásárolta a céget és áthelyezte a gyártást a cseh határ menti Sebnitzbe.

1994-re egy teljesen átszervezett és újragondolt szortimenttel jelentkezett, ami természetesen még egy csomó, átörökített elemből állt, de feltett szándék volt, hogy nagyon erősen szeretné megvetni a lábát az újraosztott és jócskán kibővült piacon. Egyet hagyott csupán figyelmen kívül, hogy a rendszerváltást követően éppen nem a volt NDK-s játékipar örökségének fenntartása volt a legfontosabb piaci reakció, hanem teljesen más. Az emberek Gorenje fagyasztóládára gyűjtöttek, színes tévé volt tervbe véve és aki netán mégis megmaradt szeretett hobbyjánál, az a sokkal nagyobb választékot jelentő H0 méretre nyergelt át, vagy választotta a helygazdaságosabb N-est, mivel ezek jobbára "nyugati" holmik voltak, azaz akkoriban sokkal kedveltebbek. A TT méret a kizárólagos NDK gyártás miatt a "nemszeretem" szoci örökség cimkéjét kapta meg, így borzastó hendikeppel indult neki a valós piaci versenynek. Ezt a hátrányát sajnos még a mai napig sem sikerült ledolgoznia.

 

KÉRJÜK SZÁLLJANAK BE - KELLEMES UTAZÁST!

 

 

Nehéz dolga volt Tillig úrnak. Innen nézve nem igazán tudni, hogy mi volt akkor fontos: a komoly, fizetőképes modellezők visszahódítása, vagy a belépők gondozása. A szettek kérdése szerintem kicsit háttérbe szorult. A raktárkészleten még akadt pár fehérdobozos és netán régebbi kezdőkészlet is, ezek mellé csak a képen látható két felső szett jelent meg, mint egyszerűsített újdonság. A harmadik összeállítást már ismerhetjük két évről korábbról. Itt a 01247-es példázza a gazdaságossági szempontot. Festetlen kocsik, arctalan mozdony. Mindezek pár fillérből kihozhatók voltak, bizonyos esetekben még a háromtengelyes mozdonyból is ki lehetett spórolni a középső tengelyt. A katalógus többi oldalának áttanulmányozásából kiderül, hogy a célkeresztben a nagyobb vásárlóerővel rendelkező, aktív gyűjtőkör volt, akik kedvéért ekkortól kezdődtek az új konstrukciók beemelése a régebbi, sikeres modellek mellé. Tudni illik, Tillig úr a MaTTra nevű korábbi cége fejlesztéseit hozta egyfajta apportként az új brand-be.

 

 

1996-ot írunk, az új márkanév a zömmel régi konstrukciókon szépen fejlődik. A korábbi példákhoz hasonlóan ekkor is több kategóriába sorolódik a készletes terület. A kezdőkészletek, azaz Start set-ek vagy kisebb mozdonnyal, vagy alacsonyabb kidolgozottságú modellekkel operál. Ne feledjük, hogy Berlinből rengeteg szereszámot sikerült áthordani Sebnitzbe, tulajdonképpen nagyon sok olcsó modell volt akkoriban gyártható. A képen látható V36-os örök darab, már 30 éve volt gyártásban, így könnyen belefért egy alapkészletes mellékvonali összeállításba. A BR130-as Ludmilla is az egyik legnagyobb példányszámban előállított nagy mozdony, itt két kategóriában is képviselteti magát. A TT Hobby Set besorolás már egyfajta tematikus válogatás volt a haladó modellezőknek, gyűjtőknek. Nyilván kedvezőbb árért. És a lap alján láthatjuk a "hardcore" gyűjtők álmát, amikor is különkiadású készletek is képet kapnak egy-egy éves katalógusban. Aki ismeri a méretet, tudhatja, hogy rengeteg olyan készlet és szóló modell létezik, amelyek nem kerültek be a katalógusokba.

A jobb oldalon pedig már körvonalazódik az a rendszer, ami a mai napig sikeressé teszi a kezdőkészletes tematikát. Az egymásra épülő sínkészletek révén lépésről lépésre bővíthetjük a pályánkat, ezáltal is jól belebonyolódva a TT-s vasútmodellezés világába. Fontos adalék, hogy ebben az időben került be igazán a köztudatba a Pilz Elite sínrendszer TT-s szortimentje is, hiszen Tillig úr a gombás céget is bevásárolta a portfolióba. Viszont ekkor még, szigorúan gazdaságossági megfontolásból, a készletek a régi, úgy nevezett standard sínkészletet haználták, ami nem más, mint a még ma is ismert kalapsín.

 

 

1997-ben ez a kis négylapos jelent meg a teljesen átgondolt beléptető szisztéma népszerűsítésére. Ekkor még továbbra is a hagyományos, U profilos sínrendszer került be a készletekbe, de jelentősen bővült az egyszerűsített gördülőállomány választék. A kis BR81-es könnyített rudazattal, a T334-es cseh tolatós dízel pedig csak két tengellyel jelent meg. A kocsikon alig volt tamponnyomás és rendszerint anyagában színezett műanyagból készültek.

 

 

Egy felettébb érdekes építőkocka elven működő rendszert találtak ki, ahol modulszerűen lehetett bővíteni a belépő terepasztalt. Tudomásom szerint ez az elképzelés nem valósult meg, mert sehol nem láttam ilyen terep elemeket. Aztán persze lehet, hogy létezik valahol, aki tud róla, kérem küldjön képeket, információkat!

 

És ez a lendület ettől kezdve hajtotta tovább az újabb belépők bevonzását...

 

 

1998-ban az éves katalógusban már ott volt a beszálló készletek élén az új fejlesztésű BR219-es, ami a balul sikerült, még bttb-s kísérletek egyik legelső revíziója volt. Az azóta is sikeres Eas-kocsik válogatásával adták ezt a készletet, már I profilos modellsínnel. A BR81-es szett újabb variációja volt a másik újdonság és ehhez kapcsolódott a hagyományos sínkészletre épülő bővítő rendszer is.

 

 

Mint ahogy más méretekben is, itt is lehetőség volt a szisztematikus növekedésre.

 

Elérkeztünk az ezredfordulóhoz. A 2000-es éves nagykatalógus több oldalon keresztül kínálja a kezdőkészletes újdonságokat.

 

 

Sosem látott mozdony- és kocsiválaszték, a szivárvány összes színében. Ekkortájt az a szándék erősödött, hogy a legifjabbak bevonására ez a harsogó, az eredetitől kicsit jobban elütő színvilág a legjobb eszköz. Ebből is látszik, hogy a nemzeti beazonosíthatósággal szemben inkább a "piros mozdony, kék kocsi" szemet gyönyörködtető összeállítása csábítsa a frissen érkezőket.

 

 

Az új Start plecsni is messziről hirdette ezeknek a készleteknek és külön csomagolt járműveknek a hovatartozását. Természetesen mindez az árcetlin is tapasztalható volt. Ebből kifolyólag ezek a startos modellek nem minden esetben a fiatalokat célozták, hanem azon újrakezdőket is, akik nem szerettek volna túl sok pénzt áldozni erre a hobbyra.

 

 

És a számomra rejtélyes Baukasten rendszer itt is visszaköszön, már sokkal szuggesztívebb csomagolással.

 

DIGITÁLIS KEZDŐKÉSZLETEK!

 

Egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk 2002-től. Ezekben az években jelent meg az első digitális készlet a Tillig kínálatában.

 

 

A 01200-ás készlettel elindult tehát a digitális belépő szint a gyártónál. Ez persze nem azt jelenti, hogy az analóg készletek kora lejárt, sőt. Inkább egy újabb vásárlói kör bevonása volt a cél. Tudvalevő, hogy ezen időtájt a Tillig megpróbálta jelentősen növelni az akciórádiuszát, ezért az éves nagykatalógusba beemelte az akkor elérhető, legtöbb, külső gyártású TT modellterméket. Így jelenhetett meg a Jago/Jatt, Pmt és más kisebb gyártók között az addig TT-vel nem foglalkozó Roco is a teljes szortimentben. A mai napig is sikernek számító Ludmilla a maga egzakt méretezésével, korszerű műszaki megoldásaival az egyik alapját képezhette az első digitális készleteknek. A pontos okokon most nem ragadunk le, hogy kinek, miért volt jó 2000 után ez a "házasság", de egy biztos, a Roco elég gyorsan bekerült a köztudatba a nagy TT-s információs csatornák által. Ezek a "közös gyerekek" olyannyira jól sikerültek, hogy a Roco ma is kínál digitális kezdőkészletet ezzel a mozdonnyal. Viszont ez az akkori együttműködés több más szempontból is tanulságos volt. A Tillignek volt sínje, voltak járművei, viszont nem volt digitális elektronikája. A mai napig nem gyárt digitális komponenst, tehát ez az első lépés meg is határozta az utóbbi évtizedek ilyetén próbálkozásainak kimenetelét. Akkoriban a Roco ügyesen piacra lépett a teljesen újszerű LokMaus rendszerrel, ami a lényegi szolgáltatásokban hozta az elvárásokat, arra pont jó volt, hogy megismerkedjen a digitális világgal a vásárló. Hangsúlyozni kell, hogy ez a kategória nem a legfiatalabbak bevonzása érdekében, hanem a haladók körének bővítése céljából erősödött. A "kicsiknek" ott a Start program, újabb járművekkel.

 

 

Ismét eltelik két év és bebizonyosodni látszik, hogy a digitális világ tele van útvesztőkkel. A Roco csak a központot és a vezérlőt szállította, a mozdonyokba rakandó dekóderek terén nem születik konszenzus. Hiszen a Roco is vagy Zimo, vagy Esu elektronikákkal operál, így a Tillignek is keresni kellett egy lehetőség szerint, teljes rendszert szállító céget. Miközben persze egy újabb vonal is megindul, a hangos mozdonyok korszaka. Így 2004-ben a Roco kivonul a digitális szettekből, de a mozdonyai maradnak a kínálatban "tilligesítve" és érkezik a Lenz Digital Plus, a kifejezetten a Tillig egységesített mozdonyelektronikára épített TE1-es dekóderrel egyetemben. A katalóguslap tanúsága szerint a hangos oldal pedig az Esu Loksound dekóderét kapja (ahogy ma is), mivel ez a gyártó tűnik a legmegbízhatóbbnak hangdekóderek terén.

Mindeközben pedig a Lenz az, aki hozza magával a digitális kezdőkészletekhez csomagolt, egyedi arculatú vezérlőpultját.

 

 

Az analóg kezdőkészletek terén is újításokra figyelhettünk fel 2004-ben. Olyan sokszínűvé vált a kezdőkészletezés, hogy a katalógusban jelezni kellett: a szettek tartalma időről, időre változhat, érdemes érdeklődni a kereskedőnél. Tehát már-már a bőség zavara fogadhatott bennünket, amit egy további variációs lehetőség is fűszerezett. Ekkor debütált az új, ágyazatos sínrendszer, leánykori nevén a Bettungsgleis. Ezek a készletek a teljesértékű járműösszeállítások mellett ilyen sínanyagból is engedtek építkezni.

 

 

Az ágyazatos sín lényege, hogy a talpfarács egy ágyazatkő imitáció alapba van fröccsöntve, attól nem elválasztható (mint a H0 Roco Geoline), de a japán Kato cégtől licenszben megvásárolt Unijoiner papucsrendszerrel egy rendkívül jól játszható és strapabíró konstrukciót képez. Mindig is kényes terület volt a szőnyegvasutazás. Amikor az egyszerű, talpfás pályát a szőnyegen építettük meg, majd a rajta futtatott járművek a cica-, kutyaszőrtől a mindenféle szöszökig, mindent összeszedett, jelentősen lerövidítve az élettartamot. Tekintettel arra, hogy a kis elektromechanikus járműveink jelentős része olajozott, vagy zsírozott, így a pályára lejutó olajfilm nagyon könnyen felhozza a hozzá közel eső szennyeződést. A japán tervezők egyrészt az ott jellemző kis lakásalapterület okán is, nomeg a fent említettek miatt is kitalálták ezt a nagyszerű rendszert, ami nagyon könnyen és sérülés mentesen összeépíthető, majd a játék után szétbontható.

Önmagában sajnos nem olcsó az ágyazatos rendszer, de azáltal, hogy fél centivel magasabban futnak a modellek, mint egy hagyományos modellsínnél, a szennyeződés mértéke is csökkenthető, azaz hosszú távon mindenképp gazdaságosabb játékmegoldás.

Annyira bevált, hogy a megjelenése óta egyre több kezdőkészletbe került a minimális oválpálya, sőt komplett terepasztalok is épülnek ilyen, ágyazatos sínkészletből.

 

 

A 2006-os katalógusban már-már elmehettünk a favonat kategóriába akkor, amikor a képeken a fa építőkockás környezetben láthatjuk a színes kezdőkészletet, természetesen a gyerekbarát ágyazatos pályán. És nézzük csak, milyen további trükkökkel színesíthetjük az első vasútunkat!

 

A figyelmes katalógusszemlélők a cikkszámozás misztikumában is jártasak lehetnek, hiszen hamar észrevehető, hogy a 014xx számozás az analóg készleteket, míg a 012xx a digitálisakat jelöli.

 

MINDENT BELE CSOMAGOK

 

Kicsit visszaugorva az időben, 2005-ben igazi áttörést figyelhettünk meg. Ekkor jelentek meg az ún. Mega Starts Set-ek, azaz a mindent bele csomagok.

 

 

A mai áron, nagyjából 180 ezer forintos készletekben láthatóan sok minden bekerült. Volt DR-es, DB-s összeállítás, majd később gőzmozdonyos készlet is. Az ágyazatos sínből álló pálya már nagy, 2,2 x 1,3 m-es területet fedett le és kaptunk mellé terepanyagot, elektromos kiegészítőket, egyszóval mindent, ami kellhet egy induló terepasztalhoz.

 

 

A jó szerivel csak cipelhető, kocka alakú dobozokban mindenféle érdekességek voltak. Itt pl. az egyik készletben Noch kiegészítőket találunk.

 

 

A termékvonal sikeresnek bizonyult, mert évről, évre más összeállítások láttak napvilágot. Néhány hazai TT-s modellező is boldog tulajdonosa lehet ezeknek a tipukusan német készleteknek.

De ugye ezek az összeállítások a haladóknak, idősebbeknek szóltak, emellett a legkisebbekre fordított figyelem sem lankadt.

2006 magasságában már külön figyelmet vívott ki magának a Tillig Start program. Tematizált flyerek, szórólapok, füzetek jelentek meg csak a belépő szint bemutatásával.

 

 

Dolgoztak a fotóstúdiók és megannyi Kisjóska lett lencsevégre kapva a tenyérbe ültetett TT-s járművekkel. Kérdés, hogy közülük hány maradt gyűjtő is a területen... De jelentős erővel haladt az utánpótlás becsábítása. Ne feledjük, tíz évvel ezelőtt járunk, a számítógép és a televízió már a nappaliban, az "okosvilág" éppen csönget az ajtón, tehát erős a harc.

De mi bizakodtunk akkor is, ezért figyelmünket továbbra is a frissülő felhozatalra szenteljük.

 

 

A fenti kis katalógusban láttuk először a kategória formaújdonságát, a 01414-es modern tehervonati készletet. Itt debütált a kis Tillinchen, azaz a háromtengelyes, kis piros dizelgép. A hajtása a korábbi T334-esből ered, amiben a jól ismert "kocka" motor dolgozott. A kasztnit a BR101-es villanymozdony orr szerszámbetéteinek felhasználásával fröccsöntötték. A későbbiek során ebből a kismozdonyból több színvariáció is kerekedett, melyeket az utánuk kapcsolt kocsikészlet is lekövetett. Itt beszélhetünk először igazán a Freelance, azaz fantáziamodell jelzőről. Egy olyan mozdony, ami egyértelműen egy nemlétezőt mintáz. Később ez a megnevezés a teljesértékű szegmensben is megjelent, de inkább megmaradt a kezdőkészletekben, nehogy valaki mégis véresen komolyan gondoljon egy ilyen "összvér" járművet.

 

És ha már a T334-es. Megfigyelhető, hogy ez a kismozdony, az egyszerűsége és olcsósága okán szinte minden érában bent maradt a Start programban. Olyannyira, hogy 2008-ban az egyre inkább visszahódítandó, kelet-európai piac országai is külön figyelmet kaptak a gyártótól: sorra jelentek meg a nemzeti vasúttársaságok színeiben a kis kezdőkészletek.

 

 

Így vehettük kezünkbe a 01421-es cikkszámú MÁV készletet egy M33-as kódnevű fantázia tolatóssal. Igen, ez is fantáziamozdony a maga módján, hiszen a konstrukció bátran elmenne M32-es Gokartnak, mégis a gyártó eggyel feljebb számozta a kis gépet. A mellékelt kocsik szépen tamponozottak, ágyazatos sín járt a készlethez és ismét egy újabb csavar, a menetszabályzó ezúttal Mehano gyártmány. Úgy látszik, még mindig nem tudott a Tillig egy saját, jól használható trafót készíteni az igények kiszolgálásra.

 

 

A csomagolásból kibontott szerelvény így néz ki a gyári fotón. Az ágyazatos sín persze már kicsit másabb kivitelben került az üzletekbe.

 

Sajnos ez a készlet nagyon hamar kifogyott a kínálatból és el kellett telnie pár évnek, hogy újra felkerüljünk a célországok közé.

A 2009-es év emellett egy másik érdekességgel szolgált:

 

 

A korábbi Mehano analóg vezérlő kikerült a készletekből és meglepő módon egy vetélytárs lépett be, rövid házasságra. A Piko ugyebár 2006-ban kezdte meg a TT méretű termékvonal fejlesztését a Taurusszal és a vele párhuzamosan alakuló ER20, azaz Herkules mozdonnyal. Mivel kezdőkészletnek sokkal ideálisabb egy szinte monoblokk dízelgép, mintsem egy letörhető áramszedőkkel szerelt villanymozdony, így a kedvező árképzés reményében ez az összeállítás született meg. Kérdés, hogy miért volt szükség erre az együttműködésre, hiszen a Tillignek volt készletezhető dízelmozdonya, a piros, vagy kék egyszerűsített festésű V180-as személyéban. Logikusnak az tűnhet, hogy mivel az analóg vezérlőre szükség volt, a Mehano ekkortájt válsággal küzdött (azóta bekerült a Lemke csoportba), ezért a Piko részéről egyfajta kapcsolt áruként jött a mozdony. Gyűjtői szempontból mindenképp érdekes stáció, ami nem volt hosszú életű...

 

Mindemellé időközben kicsit meg is zakkant a világ pénzügyi stabilitása, 2009-2010-re a modellipart is elérte a krízis. Érezhetően máshova helyeződtek a hangsúlyok, elkezdődött az iparág nagy átrendeződése. Voltak, akik kihullottak a mezőnyből, voltak fejlesztések, amik csak a fióknak készültek és ekkor kiderült, hogy kik is az igazán erősek. Kik tudtak talpon maradni?

 

 

Szerencsére a Tillig fenn tudott maradni. Érkezett egy új menedzsment, Hans Jürgen Tillig úr nyugdíjba vonult, a tulajdonrésze lecsökkent és új lendületet vett a középméret legnagyobb gyártója. Nyilván itt is át kellett értelmezni a prioritásokat és meg kellett találni azt a vásárlói kört, akik hajlandók is költeni e folyamatosan dráguló hobbyra. A Start program megmaradt a készlet kínálat megszokott szintjén, főként a formaújdonságok bővültek, viszont nem maradtunk újdonság nélkül a szegmensben sem. Az ágyazatos sínnel csomagolt kezdőszettek bővíthetősége kapott teret 2010-ben. A 01833-as kiegészítő dobozból két váltóval, állomási vágányokkal és a nyílt vonal toldására alkalmas elemekkel bővíthettük az addigi, sima 70x85 cm-es alapoválunkat, azaz a "dilikört". Ami az ezt követő években tovább bővült 2., 3. kiegészítő készlettel, elektromos váltóállító csomaggal és így tovább...

 

AZ ÚJ BELÉPŐKÉSZLET

 

 

Egy esztendővel később, 2011-ben már ez a kép fogadott bennünket az éves katalógus kezdőkészletes fejezetének elején. Kézzelfoghatóvá vált a bővítőkészlet, megízlelhettük a nagyobb pályában rejlő játékélményt. És nem utolsó sorban megismerkedhettünk a belépő szint új arcával, a dízel TRAXX-os tehervonati összeállítással. Ez a fejlesztés aztán több évre megalapozta a kis-közepes belépőkészletek tartalmát. Az elgondolás szerint a vásárló közönség a T334-eseknél egy kicsivel komolyabb összeállításra vágyott, ezért az akkor debütáló BR186-os, TRAXX2-es villanymozdony szerszámainak felhasználásával létrejött egy dízel változat. A németeknél ez is létező mozdony, de a modellváltozatát erősen minimalizálták, a kasztni le lett egyszerűsítve, hogy könnyebben és olcsóbban fröccsönthető legyen.

 

 

A mozdony belseje viszont a teljesértékű, magasabb kategóriájú modellé volt, így digitalizálható és adott esetben tovább fejleszthető is volt

 

 

A teljes készlet így állt össze, annak idején készült róla bemutató az Indóházban is. Az érdekessége egy további újdonság volt. Ekkor jelent meg ugyanis a Tillig saját gyártású kézivezérlője.

 

 

Ez a PWM rendszerű, tehát az impulzus szélességet moduláló rendszeren alapuló eletronikus vezérlő egy nagyon egyszerű áramkör, maximum 500 mA áramot ad le, ami az esetünkben max. 2 vonat mozgatását teheti lehetővé. Ez nem is baj, hiszen csak egy szerelvény tud mozogni az alappályán. A PWM jelentősége abban rejlik, hogy a 12V-os feszültséget nem 0-12 V közötti szabályzott tartományban adja le, hanem négyszögjelek formájában, aminek a sűrűségét változtatja, tehát a sebesség növeléséhez ez a sűrűség nő és ezt reagálja le az analóg modell. Ezáltal sokkal finomabb lassúmenet érhető el még régi motorok esetében is.

Ettől a készlettől kezdve ilyen vezérlőket kaphattunk minden startos csomaghoz.

 

Ezeknek az Einsteiger, vagy beszálló készleteknek további előnye volt, hogy a csomagban kaptunk egy sebnitzi múzeumi belépőt a Tillig Galériába, illetve egy 10 eurós kupont is magunknak tudhattunk, aminek kiegészítésével megvásárolhattuk a korábban említett ágyazatos sínkészet bővítő csomagot. Nagyjából egy 20%-os támogatást kaptunk ehhez a gyártótól.

Az egész csomag az indulásnál kb. 30 ezer ft-ba került itthon.

 

MINDEKÖZBEN A DIGITÁLIS VILÁGBAN

 

Digitális fronton a kezdeti Roco készlet után ugye a Lenz lépett be mint digitális összetevő, majd tovább élénkítve a palettát, az ESU (vagy más nevén Bachmann Dynamis) jelent meg a vezérlés terén.

 

 

A 2009-es katalógus hozta a 01204-es, 01206-os összeállításokat, amiben ezzel az infrás szabályzóval találkozhattunk. A soktudású központ elég barátságosnak tűnt, az ár érték arány mindenképp kedvező volt ebben az esetben is. De sajnos ez az irány sem lehetett hosszú életű, mert a 2012-13-as éves nagykatalógusban már kisebb csend fedte a digitális készletek paramétereit, így nem kaphattunk akkor pontos képet az elérhető vezérlőkről. Gondolom, ami még raktáron volt a korábbiból, azt mihamarabb tolták kifele a boltokba.

Mondhatni, hogy a figyelem ismét az analóg nagy készletekre terelődött?

 

 

2011-ben például ilyen analóg éves készletet rendelhettünk meg március végéig. Majd a következő években más nagy gőzösökkel bővült ez a kínálat. Természetesen ezekben már a saját fejlesztésű analóg vezérlő kapot helyet.

 

Aztán a digitális szegmensben végre történni látszott valami.

 

 

A 2013-14-es évre kiadott katalógusban egy visszatérőt, a Lenz céget köszönthettük újra. A minimalizált kézivezérlővel ellátott központ az egykori Roco Lokmausra hajazott, úgy látszik, cél volt ez az egyszerűbb digitális beléptetés. Végül is a kezdő céloknak maximálisan megfelel.

 

És szép lassan elérünk a saga végére, hiszen már a 2015-16-os éveket érintjük, ahol gyakorlatilag egy kisebb átrendeződés tanúi lehetünk.

A korábbi, kismozdonyos készletek szép lassan kikoptak a kínálatból, az utóbbi két évben inkább a 01440-es T334-eses alapszett volt az induló összeállítás.

 

 

Ez a csomag manapság rendelhető az üzletekben, most ez kerül 30 ezer ft-ba, ami a gyártó áremeléseit is bizonyítja. Visszatértek a jelöletlen kocsik, a mozdonykán is csupán egy kis tábla díszeleg. Alacsonyabb kivitelezési szint, magasabb árért. Szomorkodhatunk, de csak ebben a szűk szegmensben. Mert hogy egy kicsit feljebb öröm is érhet bennünket.

 

 

 

A 2015-ös modellévben megjelenik a 01438-as, MÁV kezdőkészlet a fent taglalt kiegészítőkkel és két, tulajdonképpen teljesértékű teherkocsival. A készlet érdekessége a MÁV 480-asokéra hasonlító színvilágban megjelenő dízelmozdony, ami pár tájékozatlanabb modellezőnél kiütötte a biztosítékot, de ha úgy megyünk neki a dolognak, hogy ez is egy "Freelance", azaz fantázia modell, akkor semmi kivetni való nincs benne.

 

 

A manapság már inkább 40 ezer forint körül elérhető belépő készlet a 2011-ben debütált, bemutatkozó összeállításnak megfelelő beltartalommal kapható, ráadásul a mellékelt kocsik a korábban kiadottaktól eltérő számozást kaptak, így a komoly gyűjtőknek is tétel lehetett egy ilyen készlet. Sőt, mi több, a készlet egyes összetevői remek cserealapként is beváltak. A 01438-as készletről ITT LEHET bővebben olvasni.

 

A fantázia modellezés adaléka, hogy ezekre a formákra, összeállításokra bármilyen színtervet ráhúzhat a gyártó. Ennek megfelelően léteznek pl. keletnémet színezésű, egyértelműen modern mozdonyok és kocsik, vagy akár fordítva. Többrétű ez a dolog, nem elsősorban a friss kezdők, hanem egyfajta nosztalgia, vagy szakmai érdekesség is szerepet játszhat. Ha a piac befogadja, akkor van értelme ezeknek is.

 

CSÚCSPONT

 

Jelen összefoglaló végkifejletéhez értünk, a bennünket is érintő, új digitális kezdőkészletekhez.

Ennek egyik apropója, hogy a gyártó, tehát a Tillig ismét váltani kényszerült a digitális összetevők beszállítója terén.

 

 

Ez a kis kék csoda nem más, mint az Uhlenbrock német cég Daisy II. elnevezésű, kézivezérlős, digitális központja. Korábban szó esett róla, hogy a Tillig folyamatosan kereste a megfelelő dekódergyártót, illetve a hosszabb távon is biztonsággal beilleszthető központot a készleteihez, a digitális termékvonalába. A sok példából kiderült, hogy rengeteg aspiráns fordult meg a sebnitzi tárgyalókban. A teljesség igénye nélkül felsorolható a Roco, Esu, Tams, Tran (CT Electronic), Lenz, Uhlenbrock, mint gyártók. Sajnos akadtak zsákutcák is, egyaránt modell oldali fejlesztében, illetve dekóder területen is. Elég, ha a Tams - Tillig BR189 bukdácsoló próbálkozásit nézzük. Voltaképpen egy sziget alakult ki, ahol csak egy bizonyos dekóder volt használható, egy bizonyos mozdonymodellhez. A piac döntött, hogy ez nem igazán járható út.

Másfelől pedig azt is látnunk kell, hogy a német elektronikai gyártók drágák. A helyben készülő összetevők több lépcsőn is magas árakat generálnak, viszont a távolkeleti beszállítás mára nagyon bizonytalanná vált. Még a minőség tartható, de az ottani árak is kezdik elérni az európai szintet, így már nem éri meg pl. kínai beszállítót fenntartani.

Az Uhlenbrock tradícionális német vállalkozás, mindig is egy komolyabb szintű digitális modellvasútazás kiszolgálására fejlesztett, sőt sokáig egyedüli LocoNet rendszerhasználó is volt. Ezt a területet majd a soron következő írásban boncolgatom, addig is elég annyi hozzá, hogy talán egy megfelelő piaci helyzetben éppen a Daisy II-es kompaktsága volt az, ami több gyártót is érdeklődővé tett és meglepő módon a Tillig mellett az A.C.M.E. és az egyes méretarányban tevékenykedő KM1-is ezt az alapközpontot használja a digitális készleteihez. Persze más festéssel, feliratozásal. Itt, az esetünkben az Uhlenbrock Daisy beazonosíthatóság megmaradt. Akárcsak a kínálatban megtalálható dekódereknél is, ahol csupán egy másik cikkszámot és tilliges leírást is mellékel a gyártó.

 

 

A 2015-ös tavaszi újdonság katalógus széles kínálatban vonultatja fel az új partner leginkább használható építőkockáit, beleértve az új vezérlőt is. Mindez azért fontos, mert a LocoNet rendszer alapjaiban tér el a korábban megszokott digitális központok és kiegészítők "kommunikációs nyelvezetétől", magyarán azok és ezek nem kompatibilisek. Mondhatjuk, ilyen a piacgazdálkodás, ha új kell, cserélj le mindent! E sorok írója a modulozásban is tevékenykedik, ahol az amerikai Digitrax rendszerből kifejlődött LocoNet alapú hálózat működik, ezért önmaga a protokoll váltás nem idegen, sőt üdvözlendő, viszont azok, akik a Roco MultiMaus szinten "digitalizálódtak", kevésbé tudnak azonosulni egy újabb, vagy inkább másabb nyelvezettel. Nekik legyen szólva, hogy az Uhlenbrock felismerte ezt a helyzetet és kapható külön "átfordító" elektronika is, amivel akár a már meglévő vezérlővel is használható egy ilyen központ. Hangsúlyozni kell, hogy mindez nem érinti a dekóder kínálatot, hiszen azok a DCC szabvány szerint, az itthon elérhető központok, szinte mindegyikével együtt tudnak működni.

 

 

Az éves nagykatalógusban is, meg a szaküzletek polcain is szemügyre vehetjük a digitális szegmens, főként a két a német oldal kiszolgálására összeállított készleteket, immáron az új központtal.

 

 

Az újdonságfüzetben illusztrált, még csak montázsolt fotókon, a dízeles szekciót már gőzös vontatta, mellékvonali szerelvények követik, ugyancsak a digitális élvezetek kielégítésére.

 

És aztán lapoztunk egyet és elakadt a lélegzetünk:

 

 

Talán természetes, hogy a katalógus 61. oldalán egy tetszetős, DR-es összeállítást látunk a nagyon is jól sikerült BR118-assal és az ugyancsak sláger Eas kocsikkal. Melyek mellett ott a DIGITAL logó, amiből egy komplett digitális szettre következtethetünk, sőt a leírásból kiderül, hogy mindez hangos mozdonnyal, tehát a vonógépben hangdekóder van!

Aztán lejjebb sandítva meglátjuk az egy éve debütált narancs Nohabunkat, ugyanebben a konstrukcióban, tehát hangos, digitális, hármokocsis készlettel. De figyeljünk az árra is! 499 euró. Azta mindenit! Az első reakciók nyomban elhangzottak: ugyan ki fogja ezeket 150 ezerért megvenni, miközben az analóg mozdony 40-45 ezres ára is már kedélyborzoló tud lenni. Akkoriban nem általlottam megemlíteni a Tillig kereskedelmi vezetőjének, hogy biztosan jól gondolták ezt, egy ilyen kivéreztetett piacra? Széttárta a kezét és annyit mondot, hogy majd meglátjuk...

 

 

Nos a csomag itt van a fotóasztalon és megláttuk. Érdekes adalék, hogy az idei (2016-ot írunk), nürnbergi vásáron elhallottam olyan infókat, hogy a készlet a németeknél is sikeres és a magyar vásárlók is vették karácsony előtt.

Miközben a hazai egyik fórumon már-már ádáz vita kerekedett abból - erre utaltam a cikk elején -, hogy ez a készlet ugyan mennyire hozhatja meg "Pistike anyukájának" kedvét, hogy a gyerek belekezdjen a TT méretű vasútmodellezésbe, a gyűjtők körében bizony kedvelt összeállítássá vált az időközben áremelkedésen is átesett készlet. Nyilván, ha csak abból a szemszögből nézzük, hogy magyar kezdőszett, akkor természetes, hogy nem ez lesz az első választás. De ha azt nézzük, hogy mennyi minden egyéb (és nem utolsó sorban magyar is!) készlet alkotja a méret belépő kategóriájának történelmét, akkor kijelenthető, hogy nem reménytelen a helyzet. Máskülönben pedig érdemes végigszámolni, hogy mit is tartalmaz a doboz, ezért a pénzért. Nyilván kevés olyan vasútmodellező van, aki egyszerre szerzi be az állományának nagy részét, ezért is idegenkednek sokan egy ilyen komplex összeállítástól. Igen, ezt be kell látni, hogy a német piaci gondolkodás még nagyon messze van a magyar fogyasztói berendezkedéstől. Vagy fordítva...

Azért enyhítendő ezt az ellentmondást és feszültséget, sajnos be kell látni, hogy a vasútmodellezés nem olcsó hobby. Akárhogyan is nézzük. A nagy cégeknek borzasztó összetett az árképzése, amiben minden létező tételnek meg kell jelennie, míg egy kisebb üzem, manufaktúra inkább hajlamos egyfajta önkizsákmányolásra, ami a rugalmasabb és vásárlóbarátabb árak felé is terelheti az eredményt.

Egy a lényeg: ha ma valaki úgy dönt, még Pistike anyukája is, akkor nyugodt szívvel tud olyan készletet vásárolni még TT méretben is (az esetleges ártöbblet kompenzálódik a kisebb helyigénnyel), amivel a gyerek eredményesen bele tud kezdeni a vasútmodellezésbe. És mi is itt pontosan az eredmény? A gyártó és a kereskedő - no meg a többi gyűjtő - ideális álma: a kezdőkészletesből idővel aktív gyűjtő, vasútmodell-barát és kitartó vásárló lesz, azaz fennmaradhat a hobby tárgya, a vasútmodellezés.

 

 

Záró információként még annyit, hogy a készletes felsorolás elején még sokat emlegettem a Roco összeállításait, melyek természetesen a mai napig kaphatók a gyártó kínálatából, sőt évről, évre fejlődik, hiszen a lassan bővülő teherkocsi palettából bekerülnek azokba is bőséggel, sőt a digitális központ is időről időre változik, lekövetve a gyártó által kínált trendet. De mivel a Roco készleteibe eleddig sehogy nem tudott bekerülni sínkészlet, mely tényt vastag betűvel is jelzik a lapban, így azokat a nulláról kezdők szempontjából nem tekinthetjük teljesértékű megoldásnak. Mindamellett fenntartva, hogy a műszaki beltartalom továbbra is magas színvonalú.

 

 

A történetünk végére kiteljesedő 01212-es MÁV digitális kezdőkészletről a következő oldalon állítok össze egy bőségesebb ismeretetőt, ami az oldal adottságai révén kicsit túlnyúlhat az Indóházban megjelent kereteken.

Addig is zárom az összefoglalót ezzel képpel, amit Bencze Zoli barátom modulszakaszán fényképeztem.

 

A cikkben szereplő katalógusképeket a TT-s berkekben jól ismert lengyel gyűjtőoldalról használtam fel, illetve az internet bugyraiból halásztam elő. A beállított és termékismertető fotókat pedig saját műtermemben fényképeztem.

 

 

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

Tóth Gábor