|
1970-et írunk, amikor bemutatták a lipcsei vásáron az új, szovjet óriást, az
akkor még V300-ként besorolt, 6 tengelyes dízelgépet.
A
történet már ismert, miszerint miért kerülte el Magyarországot ez a
mozdonytípus, de ettől függetlenül az NDK vasútja 873 db-ot rendelt belőle,
egészen 1982-ig. Eközben több típusváltozat látott napvilágot, úgy mint a
130.0-ás, a 130.1-es, a 131, 132 és 142-es sorozatok.
A
130.0-ások még nem rendelkeztek vonatfűtéssel. Ebből a sorozatból 82 db. mozdony
forgóváza alkalmas volt 140 km/h-ás sebességre.
A
132-esek már elektromos fűtőberendezéssel bírnak és 120 km/h-ás végsebességre
lettek beállítva, mivel a keletnémet vasúti hálózat ennél többet nem bírt el.
1974-ben debütáltak és 709 db. készült belőlük. Mintegy 20 cm-rel lett hosszabb
a géptér, ami a segédüzemi berendezések miatt vált szükségessé.
Végre
bemutathatom a ROCO által megépített, egzakt méretű modellt. Ezen a pályaszámon
a 2004-2005-ös katalógusban szerepelt először az akkor már több változatot
megélt mozdony.
A ROCO ugyan úgy, mint más márkák, megosztja a
vasútmodellezők táborát. Az egyik szemlélet szerint nem jó irányba fejlesztett
elektronika és hajtás, mások szerint rossz üzletpolitika az adott méretben. Nem
tudom. A jelenlegi (2009 január) helyzet semminek nem ígér sokat és bejött a
képbe a cég új tulajdonosa és az összevont márkák közti átrendezések
találgatásokra adhat okot. De várjuk ki a végét.
Az is kérdéses, hogy vajon milyen hatással volt a
ROCO, TT-s palettájára az a "hajcihő", amit annak idején a Tillig-gel közösen
futtatott piacelérés körül csináltak.
Mindenesetre a mai lenyomat csupán annyi, hogy jóval
több DR-es modellt találunk az eddigi összes között, mint adott esetben a
számunkra izgalmasabb ÖBB-s, vagy MÁV járművet. De sebaj, bizakodunk a pozitív
elmozdulásban.
Ha már itt van előttünk, akkor beszélgessünk a
modellről is.:-)
Ismerve a BTTB klasszikus Ludmilla mozdonyát, bizony
csakis pozitívumokról számolhatunk be. Mondhatni ég és föld a két modell.
Anyagában festett mozdonyház, külön fújva a bézs csíkkal, illetve az apróbb
elemek színeivel. A fröccsöntés első osztályú, az illesztések úgyszintén. A
2009-es állapotok szerint a modell orrkapaszkodói már elavultnak tűnnek, hiszen
az elmúlt év végén jött ki az új változat, kicserélt kapaszkodóval. Az új korlát
a Tillig M62-es Szergejéhez hasonlóan, egybevas és lefele U alakú.
Szintúgy lenyűgöző a forgóváz
részletessége. Áttört felületek, aprólékos szerelvények egészen a homokoló
csövekig.
Nem csak a forgóváz, de az
akkumulátor láda és üzemanyagtartály szekció is mérethelyes, részletes.
Érdemes megszemlélni a gyári
táblát és a pályaszámot. Lényegesen finomabb tamponozásról tanúskodnak.
Megjegyzem, hogy a mozdonybelsőt ügyesen takarták egy erre alkalmas, műanyag
alkatrésszel, ami véleményem szerint elegánsabb, mint egy nyomtatott papír.
És a rend kedvéért a másik
vég.
Érdemes pár szót ejteni a
meghajtásról is. Spiáter öntvényből készült a forgóváz alja, sőt a kerekek
távtartója is öntvény. 3-3 tengely hajtott és a két külső, tapadógyűrűvel
szerelt. Ennek köszönhetően a mozdony vonóereje extra nagy, akár 40-50
tengellyel is megbirkózik sík terepen. A sok áttétel ellenére halk a futása, a
párosan elhelyezett gyűrűk miatt pedig kiegyensúlyozott a modell járása. A
terepasztalon is azt a méltóságteljes hatást kelti, mint az életben.
Nem hagyhatom ki, hogy
összehasonlítsam a klasszikus előddel, a BTTB BR130-asával. Ezért készítettem
pár fotót a mozdonypárosról.
Ebből a szögből nézve még örülhetünk is, hiszen a
130-as sorozat a rá jellemző ablakformákat hozza. A homlok ez esetben kapaszkodó
nélküli, ami inkább csak a V300 001-esre volt jellemző, hisz a lipcsei bemutatón
még nem tudhatták, hogy milyen gyakorlati igények merülnek fel az orrot
illetően. Halkan jegyzem meg, hogy akkor már számos Szergej futott a síneken és
hasonló volt a frontfelület.
No tehát ekkor még nagyon hasonlított az elődre,
megkockáztatom, hogy azonos alkatrészekből gondolkodtak a vorosilovgrádi
mérnökök.
A modell szempontjából elsőre feltűnhet, hogy a
berliner csak a homloklámpán világított, a gerenda felőli fényszórók és
zárlámpák csupán imitációk. A ROCO modell természetesen teljes funkciójú
világítást tartalmaz.
A régin egyértelműen látszik a Nohab kotró, ami
ráadásul elfordul, hisz akkoriban még csak így tudták lekövetni az eredetitől
sokban eltérő ívgeometriát. Az új modellnél pedig hab a tortán, hogy fehér
karimás ütközőket kapott.
És itt ugrik a majom a vízbe! Komoly hossztorzulás a
BTTB modellen. Ismerjük a történetet: adott volt a Nohab hajtása, alváza, csupán
egy új kasztni kellett rá és van egy újabb modell. Ráadásul a keletnémeteknél
igencsak népszerű mozdonytípusból.
No de Honecker elvtárs! Egy amerikai alapra építjük
meg a nagy szovjet erőgépet?
Viccet félretéve a torzítás sokáig megbélyegezte ezt
a méretet. De tegyük hozzá, hogy a két típus között van különbség élőben is.
A BR130-asok még 20,620 mm-esek voltak, míg a
132-esek már 20,820 mm. Ez mintegy 20 cm-es növekedés, ami TT-ben 1,6 mm-t
jelent. Kb. 3 mm az, amit már lemodelleznek, tehát az ennél kisebb, arányított
méretet nem érdemes. De a két modell között szemmel látható, 16,5 mm különbség
van. Pedig a 130-as eredeti hosszához arányított TT méret 171,8 mm lenne, de a
modell 158,5 mm-es. Pontosan annyi, mint a Nohab. Persze nincs értelme
elvesznünk a tizedmilliméterekben, de azért érzékelhető a difi.
A komoly "elcsalás" valahol a hangtompító után
történt az ablakközök csökkentésével és egy teljes ablak elhagyásával.
Ebből az aspektusból látható a szélességkülönbség
is. Lényegesen tömzsibb volt a berliner modell, ezáltal majdhogynem elveszítve a
mozdonyra jellemző formavilágot.
A tetőszerelvények természetesen a típusmódosítások
során változhattak, lásd pl. a segédüzem hűtőventilátorait, de nem gondolnám,
hogy ilyen mértékben módosult a hangtompító.(erre vonatkozóan nincsenek
képforrásaim, de amint lesznek, pontosítok). A kürt kérdés itt is speciális,
hiszen ezek elhelyezése évjáratonként változhatott. A BTTB modellen természetes,
hogy az akkori, egyenkürt szerepel.
Összegezve: emblematikus modell mindkettő, hiszen
hűen tükrözik az egyes modellgyártási korszakok gondolkodásmódját.
Mai áron számolva, háromszoros az árszorzó, de ha
hozzávesszük a ROCO idei emelését, akkor még több is lehet. De ez a minőségen
meglátszik.
Apró szálka, hogy az új, digitálisan előkészített
mozdonyoknál problémák mutatkoznak, de bízzunk benne, hogy hamar kijavítja a
gyártó ezeket.
A ROCO modellt a ModellKit szaküzletnek köszönhetem.
A műszaki kiegészítések a Wikipedia-ról és a
ModellWiki-ről származnak.
Háttérinformációkkal Halász Péter kollégám és
jóbarátomszolgált.
A modell teszteléséhez pedig TTomasz barátom
nyújtott segítésget.
|
