2016. március 1.
Az előző részben eljutottunk odáig, hogy lefektettük a
vágányt és előkészítettük a felületet, hogy terepezhessünk.
A következőkben olyan terepezési megoldások lesznek,
melyekről kismillió bemutató oldal, fotótár és videó érhető el a neten és
vannak kőbe vésett és annak hitt eljárások, illetve egy-egy műveletsornak megannyi
értelmezése. Magyarán, ebben a műfajban nincsenek olyan szabályok, amelyek
ellen, ha valaki vét, akkor ráborul a világ. Sőt, a kísérletezések inkább
hozzáadnak a közös tudásbázishoz, azokból tanulni lehet. Elképzelhető, hogy
egyes fogásokat mások, másként csinálnak, de éppen ettől színes ez a hobbi.
A további lépésekben a terep hordozófelületének megmunkálása
következik különféle eszközökkel és anyagokkal.
Az XPS lap nagyon szépen beragadt a rétegelt lemez keretbe.
Az ipari faragasztó rugalmasan köt és ami a legfontosabb, könnyű. Bár a
réskitöltő tulajdonsága nem fogható egy glett anyaghoz, de mégis
eltöprengtem, vajon használható-e felületkiegyenlítésre. Mivel vannak
részek, ahol különböző anyagok találkoznak, oda valamilyen átmenetet
képzeltem el. A faragasztóhoz hasonló, ám annál jóval sűrűbb anyag a
hungarocell mennyezetlap- és profilragasztó. Ezzel kentem ki a töltés
oldalát, hogy eltüntesse a két rétegnyi sztirollapot és a fa pályatükör
peremét.
Látható, hogy a sűrűbb ragasztó annyira nem tünteti el a
lépcsőzetességet, de mégis kicsit összedolgozta a sztirolrétegeket. Egy
próbát megért... Ezt követően barna dekorfestékkel, ami sima vízfesték,
lekentem a rézsüt. Később már Héra, vagy más szinezőpasztát használtam erre
a céllra. Jó barnával alapozni a terepet, hiszen a föld is sok helyen barna.
Vagy ha éppen agyagosat mintázunk, akkor okkeresre is lehet festeni.
Elvetemültebb esetekben akár a felkent glettelős, ragasztós
keverékbe is beönthető az ugyancsak vízbázisú festék. Így egy művelettel
végzünk el két lépést a munkafolyamatban.
A sínvég darabot kis ecsettel fessük le barnára, hogy
meglegyen a talpfa hatása!
A töltés oldala még így is egyenes, mintha vonalzóval húztuk
volna, de a későbbi terepezések ezt enyhíteni fogják.
Itt lép színre a jó öreg retro, festett fűrészpor. Mivel volt
készleten, ezért nem hagytam ki, ezzel szórtam meg a gyomírtózott
töltésoldal alapját. Mint minden szórásos lépésnél, ezután is érdemes
porszívóval leszívni a felesleget. A gazdaságos megoldás az, ha egy régi
zoknit, vagy harisnyát fogunk a csőhöz, ami nem engedi beszippantani az
anyagot, így azt újra tudjuk használni a későbbiek során.
Egy újabb tereptéma. Kanyargó földút a mezőben. Hogy élethűbb
legyen, ezért a fenti kis Ifa nyomtávjának megfelelő, hajlított rézdróttal
olvasztom bele a sztirollapba. Gyors és hatásos megoldás, nem kell faragni
és valóban a fű alatt lesz az út, nem felette.
Ezután megszóróm kőporral és kitöltöm ragasztóval. Ebben az
esetben már azt a ragasztót használom, amit a kőszóráshoz is kell: faipari
ragasztó kicsit hígitva vízzel, plusz egy-két csepp mosogatószer.
Hozzá kell tennem, hogy a rendelkezésre álló felületre nagyon
nem tervezgettem izgalmas tereptémát. Mivel a szabvány adta fél nm-ből a
közepén majd' 10 cm-es sávban elvesz a vasút, így a kétszer húszcentis
földsávon olyan nagyvonalú terepasztal témát nem lehet felvonultatni, ezért
inkább rögtönöztem. Persze a sokadik modul után már az ember inkább
tervezget, megrajzolja a házak, erdők, dombok, egyéb látványosságok helyét
az alapon. Ez az első modulom, tehát itt menetközben próbálkoztam
ezzel-azzal.
Így kapott értelmet a kb. háromnegyed hosszban kanyargó
földút, aminek a jobb oldali elkanyarodása egy tanyát, vagy vidéki
udvarházat szándékszik közrefogni. A 10x10 cm-es alapot felkarcoltam a
habra.
Tehát folytattam a földutazást.:-) A szóráshoz a Noch
kisméretű útkavicsát használtam, ami nem ágyazatkő, hanem általános
szórókavics. TT mérethez épp jó. 15-20 cm-es szakaszokat kinyomtam
fecskendőből a ragasztóval és óvatosan beleszórtam a kavicsot. Itt minimális
veszteséggel lehet számolni. A középmerevítőnél a vékonyabb habcsíkok és a
terep kialakítása lassan kezdi elfedni a toldást.
Ahogy megkötött a földút, kőkemény monolit darabbá állt
össze. A túloldalt láthatjuk a barna foltokat. Ezt oldószeres, Humbrol
festékspray-vel csináltam. Egyrészt ad egy barnás alapszínt a vajsárga
sztirollapnak, másrész kisebb mélyedéseket olvaszt bele a habba, így (ebben
az esetben csak negatív irányba) egyenetlenségeket lehet kialakítani a
felületbe.
A másik oldalon elkezdtem leszitálni a VMC által forgalmazott
talajtakaró mulcsot, hogy a TT mérethez jobban passzoló, kisebb
szemcseméretet tudjam használni. Ez a barna reszelék kiváló talajalap.
Közben azon gondolkodtam, hogy a korábban írt lépést -
miszerint érdemes lefesteni az alapot is barnára - lehet, kihagyom, mert a
mulcs elég jól fed. Na meg sürgetett a határidő, hisz el kellett készülni a
Temofesztre...
Szóval a mulcsozást választottam. Az alapot lekentem a már
hígított faragasztóval és rászórtam a talajalapot. A kis mélyedések még
láthatók.
Míg kötött a talajragasztó, nekiálltam szakaszosan
ágyazatkövezni. Ekkor még nem volt kőszóró szerszámom, így kézzel, azaz
dobozkupakból szórtam a bekevert követ. Kis rész (még megmaradt Noch) és
nagy rész barna VMC ágyazatkövet használtam. A menete egyszerű: a követ
leszóróm a kívánt mennyiségben, kicsit alakítok a rézsün hosszú vonalzóval,
majd fecskendővel beeresztem a ragasztóval. Jól el kell találni a ragasztás
ütemét, mert a túl sok és gyorsan kinyomott lé leviszi a követ. Előtte
érdemes némi vízpermettel megszórni a munkaterületet.
Egy nappal később már kész az ágyazat és a modul egyik
oldalán a talajozás. A maradékokat minkét esetben a korábban említett,
porszívós eljárással lehet visszanyerni. A profibbak morzsaporszívót
használnak. Idővel beszerzek egyet...
Itt jegyzem meg, hogy az általunk rendszeresített állítható
lábak már itt is jó szolgálatot tesznek, hiszen kényelmesen beállítható a
munkamagasság.
A takarítást követően kapott az ágyazat egy kis barnítást,
amolyan koszolás címén. Ezt lehet légecsettel is fújni, de ekkor még csak
palackból szórtam, természetesen távolról maszkolva, így a töltés oldala nem
lett homogén barna színű. Azt mondják a profik, hogy itt annyira nem érdemes
fékpor hatást imitálni, hiszen nyílt vonalon nem fékeznek olyan sokszor a
vonatok. Ebben van igazság, ezért nem is erőltettem a túlzott fékpor-hatást.
Inkább a sínszálak barnulása, rozsdálódása és az arról levert rozsdapor
hatását kell itt erősíteni. Erre bőven elegendő a light-os megszórás. A
sínkoronát majd a munkák befejeztével tisztítom le.
A másik oldalon látható, hogy a kis földút már egy szintbe
került a többi talajjal. Ok, megkérdőjelezhető, hogy ha a fű alatti föld
ilyen barna, akkor a kijárt miért ennyivel világosabb... Jól kiszárította a
nap.
A talajtoldás is szépen eltűnt. Az ide-oda szóródott
anyagokat még finom ecseteléssel el lehet távolítani.
A mindenféle szórások során ügyelni kell arra, hogy a
modulvég ne szennyeződjön. Nagyon bosszantó, ha a sínátmenet, vagy a
homlokfal szutykos, ragacsos, kőporos, mert úgy nem tud pontosan illeszkedni
két modul. Mivel a különböző modulokat több klubtárs készíti, így ezeken a
csatlakozási pontokon a legnagyobb szigorral és fegyelemmel kell eljárni,
mert a bizonytalan csatlakozás mindig megnehezíti az építést és az
üzemeltetést is.
Nem baj, ha a sínszálak pár tized mm-rel rövidebbek a
modulnál. TT-ben az 1-2 mm-es rések sem okoznak bajt még nagyobb sebességnél
sem.
És akkor füvezzünk! Épp most kérdezte valaki, hogy egy
zacskónyi fű mennyire elég. A vicces válasz szerint ez csupán
társaságfüggő... :-)
A mi esetünkben a füvet sztatikus felhasználásra javasolom.
Első körben kisebb foltokat kenek le ragasztóval, majd ezeket megszórom
hosszabb szálú fűvel. Itt Noch 4-5 mm-eseket használtam, mert ez volt
itthon, de a rövidebb részekre a VMC 2 mm-es, TT mérethez optimalizált
anyagát használom. A töltésoldal már le lett füvezve, ahol átsejlik az
okkeres fűrészpor alap. A sík részeken a barna mulcs jó tapadást és gyors
száradást eredményez, hiszen jól beszívja a ragasztót. Ezért csak kisebb
felületeken dolgoztam egyszerre. Bár a sztatikus szóráshoz elég egy
földelési pont, én igyekeztem nagyon potens fűszálakat produkálni, ezért
szinte minden foltot megszúrtam gombostűvel, hogy arra csíptessem a fűszóró
földelő zsinórját. A képen sajnos nem látszik, de a sokak által ismert,
olcsósított szóreszközt használtam, ami a párszázas elektromos légycsapóból
és egy megfelelő méretű fémszűrőből áll össze. A majd' 30 ezres Noch eszköz
helyett ugyanúgy megteszi ez a max 2 ezer ft-ból összedobható szerszám.
A nagyobb fűcsomók száradását követően azt leporszívóztam és
így feltárult a nem ragasztott terület, amit második lépésben bekentem
ragasztóval. Nagy baj nincs, ha itt-ott ragasztós lesz a már kész fű, mert
az anyag átlátszóra szárad és max. ott egy kicsit dúsabb lesz a fű. Ezután a
fehér részekre igyekeztem szórni a rövidebb, VMC füvet.
Haladva a területen, kezd kibontakozni, hogy miként lesz
egyenetlen és kellően tagolt a füves felület. Itt már bepróbáltam az ősöreg
Vero udvarházat, ami első körben mindenképp felkerül a terepre.
Ugye, mint mindenhol, a határidő a legjobb főnök. Ennek
megfelelően, látva hogy csupán egy hét van az első temofesztes szereplésig,
valahogy meg kellett gyorsítani a terepezést. Erre az egyik legjobb megoldás
a készen kapható gabonamező. A Polák által gyártott kiegészítő nagyon jó
minőségű, rendkívül realisztikus - és ennek megfelelően drága. De mint
tudjuk, mindig az idő a legdrágább és ekkor már számolnom kellett a család
rosszalló tekinteteivel is, na meg a kiállításon való felsüléssel is... Így
arra az elhatározásra jutottam, hogy a sín túloldalán művelt mezőgazdasági
területek lesznek. A gyors műveletsor először a táblák leragasztásával, majd
a körbemulcsozással és fűszórással zajlott.
A változatosság és gyakorlás jegyében a két készen vásárolt
tábla közé bekerült egy szántott rész. Lehet, hogy az agronómusok itt
felszisszennek, hogy az ilyen jól előrehaladott mák és búzamező között mit
keres egy ilyen frissen szántott parcella, de azt tudjuk, hogy a
terepasztalon minden elfogadható. Még egy ufó megjelenése is...
Ezt a szántást a durvább mulcs és ragasztó "földnedves"
keverékéből gyúrtam a felületre. A barázdákat villával húztam ki. Száradás
után kőkemény, monolit felületet képez. Akár traktornyomokat, sőt magát a
munkagépet is bele lehet ragasztani.
A nagyobb felületek megmunkálása után jöhet a finomhangolás.
A terebélyes fákat természetesen BaTTka mestertől szereztem be. A
realisztikus növényzetet előre fúrt lukakba ragasztom. A kisebb cserjéket a
Heki valódi fás kiegészítőiből válogatom. Az árokparti bokorsorhoz egy doboz
tán elegendő is. Mivel a modul témája nyáreleji, ezért a vegyes zöld szín
éppen jó a felhasználásra.
Hirtelen ötlettől vezérelve összedobtam egy útmenti
feszületet. Nem kellett semmi előtanulmány, tervrajz, csupán egy kis darab,
1mm-es sztirollap, ragasztó és egy rajzolt Krisztus. A sniccerrel
kivagdosott elemeket pillanatragasztóval megfogattam, a főszereplőt
papírlapra megrajzoltam, körbevágtam és kicsit meghajlítva felragasztottam a
keresztre. Ezután szárazecseteléssel koszoltam a talapzatot és a keresztet.
Majd felkerült egy csodaszép BaTTka-fa tövébe.
Itt látszik, hogy BaTTka mester fái mennyire jól néznek ki. A
fa tövében még érdemes kicsit eldolgozni a talaj és fű kapcsolatát.
Az alkalmazott udvarház kis kertjében is van egy furat, így a
következő fa oda került. Ez legalább rögzíti is a kis alapzatot. A ház
környéke még provizórikusan fejlődik. A kisebb cserjéket fogpiszkálóval fúrt
lukakba ragasztottam be.
A bevetésre kész, majdnem végleges modul már bekerült a
rendszerbe az első temofesztes modultalálkozónkon. Itt megkapta a keret az
egységesített barna festést, amit a szabványunk is említ.
Már javában zajlottak a próbafutások az összeállított
modulpályán, amikor szép sorjában felkerültek a figurák is. Itt a GAZ
terepjárójából szállt ki épp János, hogy meglátogassa öreg szüleit a házban.
Évi, a kis Julikának mesél Krisztusról a feszület tövében,
miközben a háttérben egy Bivaly fényei látszanak.
Ők ketten még a lemenő nap fényénél is ott állnak a
keresztnél...
Marika néni felügyeli a gézengúzokat, Misit és Bendegúzt,
mert hajlamosak túlzabálni magukat a lehulló almákkal.
A délutáni (természetes) napfény izgalmas színeket varázsol a
modulra.
Egy kis közeli a bokrokról: itt vegyesen a BaTTka-fák és a
Heki zöldség.
János búcsúzik hugától, Kingától. Indulnia kell, mert nem jó
a terepjárón az egyik fényszóró és hamarosan sötétedik.
Az este közeledtével egy szarvascsorda is a sínek közelébe
téved. Egy kis botlás a színen: a festett izlandi moszatból készült bokrok
annyira mégsem voltak jó választás.
Az új modul kiállta a próbát: hosszú tehervonatok zakatoltak
át rajta, egyszer sem volt siklás, vagy üzemzavar.
Egy másik napon egy műtermi felvétel. A Piko BR118-asa
próbázik a vonalon.
Nyári hangulat.
Nos így állt össze ez a modul.
Az elkészítése nagyjából 3 hetet emésztett fel, de ezt
megelőzően kb. két hetet érdemes számolni a famunkára.
Igyekeztem jó minőségű anyagokból összehozni, ami nyilván egy
kicsit megdobta a költségeket. Nem titok, egy ilyen terepezésű modul 70 ezer
ft-ba kerül. De ez ne rémítsen meg senkit, hiszen ebben az esetben
bejátszott az időtényező is. A legdrágább elemek a kész gabonamezők és az
igényesen kidolgozott fák. Mindamellett, hogy a művészi fásszárúak mellé
kerültek fel pl. Noch gyümölcsfák és általános lombhullatók. A kövek és a fű
szinte elenyésző, főleg ha VMC sajátmárkásokat veszünk, hisz azok ára bőven
a nagynevű anyagoké alatt van.
Büszkén árulhatom el, hogy ezzel a modullal az első
bemutatkozást jelentő Temofeszten negyedik helyezést értem el, ami annyira
nem is vészes...
Azóta már több rendezvényen megfordult és bírja a kiképzést.
Szerencsére a járművek, az emberek nem fogynak róla, ami a kulturáltabb
látogatóknak is nagyban köszönhető.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
|